Az asztal kettérepedt amint a sovány fiatalember nekirepült. A férfi felállt, leporolta a nadrágját és a zakóját, majd kisétált az udvarra az okmányi irodából. Elővett egy cigarettát és rágyújtott. Próbálkozott a karikafújással, de nem ment neki. A jéghideg szél a csontjáig hatolt, pedig nyár közepe volt. A virágok elfagytak, a patkányok jégkockaként úszkáltak a csatornában. A férfi elővett egy ballont a mellényzsebéből, megtöltötte gázzal, majd rákezdett egy ír kocsmadalra. Amint énekelte a dalt, két kis nyulacska ugrándozott oda hozzá. Kicsi, barna fülüket hegyesen meresztették az ég felé, hátha meghallanak valami értékes hangot. Szőrős kis testüket a cigarettázó férfihez dörgölték, hogy egy kicsit átmelegedjenek. A férfi, felvette a koszos kezével az egyik fehér hasú nyulat, a füléhez kötötte a lufit, majd elengedte. A lufi a nyúllal szállt-szállt a panelok között, első emelet, második emelet, negyedik emelet… nyolcadik emelet. Kikerült a város forgatagából és elszállt örökre az Alpokba.
A másik nyulacskára időközben rálépett a sovány férfi a tánc tüzében, amit a kocsmadal hevített benne. A nyúlnak kifolyt a bele, végigcsorgott a virágok mellett, majd belefolyt egy kis vízelvezető-nyílásba.
Végül, amikor a férfi elszívta a cigarettát és kifáradt a táncban, letörölte a cipőjéről a nyúl belének a levét, visszament az okmányi irodába és újra elkezdte szokásos tennivalóit. Gépelt, olvasott, iratokkal futkosott, asztalokba zuhant és végül kisétált az udvarra, a dermesztő hidegbe.