- Nekem nem kell! – szólalt meg a szőke kisfiú a sarokban egy mesekönyvvel bíbelődve.
- El kell, hogy fogadd! - válaszolt egy szeplős kisfiú, aki jobb kezével épp egy barbie fejét nyomkodta, másik kezében meg egy fura porral teli kis papírzacskót tartott.
- Nem, nem és nem! Anyukám megharagudna. – erősködött a fiú.
- Ha jól eldugod, akkor nem lesznek mérgesek a szüleid.
- Mondtam, hogy nem akarom! Nem kell! És, ha ezt nem hagyod abba, akkor hívom az óvónénit. – fenyegetőzött.
- Jól van. Akkor majd odaadom egy másik kisfiúnak és nem leszek a barátod. – azzal mellbelökte a szőke gyereket, felállt, zsebébe gyömöszölte a barbiet meg a kis papírzacskót és elindult egy vörös hajú, dagi gyerekhez, aki épp egy kocsival játszott és egy tábla csokit majszolt.
- Neked sem kell? Ez az utolsó lehetőség. – elővette a papírzacskót.
- Ez mi?
- Semmi! Ha egy kicsit kiszórsz a kezedre és felszívod az orrodba akkor nagyon jó érzés lesz.
- De nem haragudnak érte az óvónénik?
- Nem! Tényleg nem. Csak a csokidból kell egy kicsit adnod és én adok neked ebből.
- Azt már nem! Abból nem adok! – ordította vörös fejjel a dagadt kisfiú.
- Jó, jó! Nem kell ordítani! – sértődött meg a szeplős kisfiú, de amikor elakarta rakni a papírzacskót a zsebébe, az kicsúszott a kezéből. A zacskó leesett, a bors kiömlött.