A GICCS

A szülők színházba mentek.
A tízéves Pali és a négyéves Sanyika otthon maradt egyedül és a televíziót nézte. A televízióban éppen szemléletes előadást tartottak a giccs ellen.
A két gyerek szájtátva hallgatta az ízléstelen, olcsó, édes-bús giccses szövegeket, s ámulva bámulta a képernyőn a rózsákkal és egyéb virágokkal díszített giccses porcelán tárgyakat és szobrokat.
„A giccs mérgezi az ifjú lelkeket”. „A giccs elferdíti a fiatalok ízlését”. „A giccs megöli a nemes érzékeket”. „A giccset meg kell semmisíteni!” – dörögte egy férfi határozott, meggyőző hangon.
Az előadás lenyűgözte a két gyereket. Sokáig ültek némán, megigézve, aztán Sanyika ujjal mutatott a bilijére.
- Nézd! – mondta a fivérének.
Pali szemügyre vette az éjjeliedényt, és ő is azonnal megállapította, hogy pontosan ugyanolyan rózsák vannak rajta, mint amilyeneket a képernyőn mutattak elrettentő példaként.
- Giccs! - kiáltott Pali.
- Giccs! - súgta maga elé Sanyika.
Nekiestek a förtelmes, giccses porcelánedénynek és darabokra törték, majd a jól végzett munka után lihegve ültek vissza helyükre.
Kis idő múlva Sanyika kezdett szortyogni, aztán pityergő hangon megszólalt:
- Mibe fogok kakilni?