ÍRÓ A KÓRHÁZBAN

A kórházban fehér falak között, fehér ágyban, fehér arccal fekszik az író mozdulatlanul már három hete.
Jelenetek, képek arcok kergetőznek agyában: hófödte táj, roskadt ház, kér ember, egy férfi és egy nő beszélget a gyéren megvilágított szobában, mondatok, szavak; a távolból fegyverropogás hallatszik, marcona csapat érkezik, mondatok, szavak; perzsel a nap, pálmák, két forró test a homokos parton, mondatok, szavak; a bánya mélyén maszatos, verejtékező arcok, indulat, szitok, mondatok, szavak; juhok legelnek, egy ősz ember késsel ront a fiára, a háttérben az anya zokog, mondatok szavak…Se vége, se hossza a látomásoknak, az újabb és újabb mondatoknak, szavaknak.
Amikor a felesége gyengéden megkérdi tőle, hogy érzi magát, az író kitör:
- Nem bírom tovább! Túl sokat dolgozom itt.