SZEGÉNY EMBER KINCSE

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Míg más szegény embereket az ág is húzta, ezt bizony még az ág se húzta. Lakása, állása nem volt a szegény embernek. Alkalmi munkából tengette életét, csűrökben hált, maradékkal táplálkozott. Meggörnyedve, szemlesütve járt-kelt a világban.
Sorsa azonban hirtelen megváltozott, amikor egy nap összerogyott az utcán.
A mentők bevitték a kórházba, megfürdették, tiszta pizsamába bújtatták, hófehér ágyba fektették, jóféle ételekkel etették. Életében előszőr tudta meg, mi a reggeli, ebéd, vacsora.
A vizsgálatok kimutatták, hogy a szegény ember gégerákban szenved.
A műtét sikerült. Vakító fényben, hófehér műtőasztalon, ragyogó műszerekkel eltávolították a rosszindulatú daganatot a gégével együtt, s a szegény ember torkába műgégét helyeztek.
Meghízva, kisimult arccal, délcegen jár-kel azóta a szegény ember, és mindenkinek büszkén mutogatja kincsét, a műgégét:
-Nézze meg - mondja -, valódi arany...